Balhéatlasz – kritika

Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs és Katona László együttese bemutatta a Balhéatlasz című előadást.

Vinnai András darabja egy tavaszi B32-es felolvasószínházi este után a pályafutását már az Ördögkatlanban megkezdte. Kovács Lehel rendezése nyolcvan perces, szünet nélküli, melynek elkészítésében támogatta a Nézőművészeti Kft. művészeti vezetője, Gyulay Eszter dramaturg és a látványtervezők: Molnár Anna, Pirityi Emese és Mervel Miklós.Várhatóan az ország több pontján is feltűnik majd, ebből a műsorból minden információ kiderül előre még a novemberi időpontokkal kapcsolatban is.

A jegyek erősen fogynak, hosszú ajánlóra nincs szükség – ez itt elsősorban azoknak a figyelmét hívja fel, akik valami miatt nem vették észre még a műsorban. Sok értelme nincs leszpoilerezni a részleteket, amikor még ennyire új a produkció, és érdekes lehet önmagában is, hogy milyen balhékat gyűjtöttek össze nekünk az alkotók, hogy igazolva lássuk, mennyire durván sok konfliktus közepette élünk, és milyen rosszul kommunikálunk. Tényleg ez van, piszlicsáré kis apróságok hoznak ki minket a sodrunkból gyakran, egy-egy mondatot érzünk nyílt provokációnak (bár lehet, hogy annak is szánták), ezt a rövid kis életünket ilyen kis napi ütközetekben szúrjuk el. Az előadás hatására talán jobban fogunk figyelni – ez a mellékhatás azért kinéz.

A teljes kritika itt olvasható.
Jegyvásárlás és további információk | centralszinhaz.hu/eloadas/balheatlasz/

 

Szerző | MakkZs
Forrás | mezeinezo.blog.hu