A A Macskalápon – kampányfotózás bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A A kripli plakátfotózása bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Marina Carr legmeghatározóbb művét a magyarországi ősbemutató 21. évfordulóján tűzzük műsorra, vadonatúj fordításban, Puskás Samu rendezésében. A Macskanő szerepében ismét Csoma Judittal, míg a korábban Hestert alakító Básti Juli ezúttal Mrs. Kilbride, a Caroline-t játszó Martinovics Dorina pedig Hester szerepében lép színpadra március 13-án. Társulatunk további tagjaihoz, Hermányi Mariannhoz,  Szabó Kimmel tamáshoz, Szécsi Bencéhez és Lukács Ádámhoz olyan nagyszerű vendégművészek csatlakoznak a produkcióban, mint Gáspár Sándor, Fodor Tamás, Pálfi Kata és Kerek Dávid.

Színlap | centralszinhaz.hu/eloadas/a-macskalapon/
Fotó | Horváth Judit

A Elkezdődtek A Macskalápon próbái bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A szeptemberben megújult VIP jegyprogramunk részeként mostantól minden VIP vendégünk egy ajándék Bock Chardonnay borral gazdagodik – egy palackkal, amely nemcsak ízében, hanem szimbolikájában is a minőséget és a gondoskodást képviseli. 

A VIP élmény természetesen továbbra is magában foglalja a kényelmet és figyelmességet: ingyenes parkolási lehetőséget, előadás előtti welcome drinket, szüneti vendéglátást és most már egy Bock Chardonnay-t is.

Bízunk benne, hogy az új szerepátvételek még különlegesebbé teszik az előadásokat, és sok örömteli színházi élményt nyújtanak majd. Szeretettel várjuk Önöket a Centrál Színházban!

VIP jegyek korlátozott számban érhetők el – mindössze 10 fő / előadás 

A pincészet Fb oldala | www.facebook.com/bockbor
Honlap | www.bock.hu

A Exkluzív együttműködés a Centrál Színház és a Bock Pincészet között  bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A kampány arcai | Básti Juli, Balla Eszter, Hermányi Mariann, Alföldi Róbert, Mucsi Zoltán, Szabó Kimmel Tamás

Fotó | Sárosi Zoltán
Fotóasszisztens | Farkass Ábel
Ruha | Lakatos Sándor
Stylist | Matis Edit
Smink | Szécsi Gabi
Fodrász | Szabó Brigitta, Benkics Ildikó

Videó | Kortye Vilmos, Beleslin Milivoj – Weddingmovies.hu
Helyszín | BKK (Deák tér), ENVI-METRO Budaörs benzinkút, Auchan Korzó Budaörs

A Így készült a „Hova mész?” kampány bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Hol találkoztál a színházzal és hogyan lett belőled kellékes?

Amióta a földi létemet érzékelem soha nem volt idegen tőlem a színház, gyerekkoromtól kezdve mindig volt bérletünk a debreceni Csokonai Színházba. Két nagy szerelmem van: a színház és az állatok. Két kutyám van, egy bulldog és egy spániel, kígyóim, különböző gyíkjaim, díszbaromfijaim, teknőseim, szeretek kertészkedni, füvet nyírni, virágot ültetni.

Mindig nagyon vonzott a színház, az énekkari tagság, sőt a színészkedés felé is kacsingattam, mégis véletlenül kerültem a debreceni színházhoz 21 éves koromban kellékesnek. Tíz évig voltam ott és imádtam.

Rengeteg jó előadást csináltunk, nagyon sok jó rendezővel és színésszel találkoztam, ott szerettem meg az operát – ami a mai napig az egyik kedvenc színházi műfajom -, és nagyon sok barátság kötetett. Szép időszak volt. Később Budapest kezdett vonzani, az volt a szerencsém, hogy épp akkor kerestek ide kelléktárost és már a 12-ik szezonomat kezdem ősszel kelléktárvezetőként.  

Nagyon lendületesnek, energikusnak tűnsz. A színház miatt van így, vagy mindig ilyen vagy?

Lázba jövök és elfog a hév, ha a színházról beszélhetek, és ugyanez van az állatokkal is. Nagyon szeretem a szakmám, nem munkának, hanem hivatásnak és hobbinak tekintem.

Hol kapcsolódsz be egy előadásba, már az olvasópróbától kezdve?

Túlnyomórészt ott vagyok az olvasópróbán, de ha mégsem, akkor az első rendelkező próbától kezdve mindenképpen. Szeretem a próbaidőszakot különösen, amikor már sejtjük, hogy milyen lesz az előadás, amikor kezd az egész összeállni, amikor már majdnem megszületik.

Hogyan készülsz fel a próbafolyamat során?

Szeretek mindent előre tudni, hogy képben legyek már az első próbára és ne érjen váratlanul semmi, ezért az asszisztensekkel előre összeállítjuk a kelléklistát. Kapkodni, rohanni nem szeretek, az utolsó pillanatos dolgokat utálom, de persze ilyenek is vannak, és ezzel sincsen semmi gond, hiszen próbálunk, kísérletezgetünk.

Tehát jó előre átgondolom milyen kellékekre lesz szükség, hogy ha gyártatni, vagy vásárolni kell valamit, időben meglegyen, és a színész próbálhasson vele. Hiszen ő is abból építi fel a szerepet, abból kapacitál, ami körülveszi.

Milyen szövegkönyvet használsz?

Már a próbafolyamat elején kérek egy szövegkönyvet és oldalanként beleírom a kellékeket. Először, hogy szerintem milyen kellékekre lenne szükség, és aztán a próbafolyamat során hozzáadódik a rendező, a tervező elképzelése, vagy ha a színész kér még valamit a játékához, például egy hangedlit a kezébe, vagy egy üveget.

Én mégis fejből dolgozom, és nem a könyvből. Előadás előtt többször átnézem a színpadot, mindig leellenőrzöm a kellékeket. Szerintem egy örök színházi törvény, ha valami egyszer elfelejtődik, akkor az életben többet soha, mert sokkal jobban kezdünk figyelni rá.

Szakmailag melyik előadás a legizgalmasabb számodra?

Ebben az évadban a Delila különösen kedves volt, ahogy korábban a My Fair Lady is, mert az a kor amiben játszódnak, az a bizonyos „boldog békeidő”, a 10-es, 20-as, 30-as évek a kedvenceim. Stílusban, bútorban, kellékben, jelmezben, ezért lubickoltam mindkét előadásban.

A Delilánál jól ismertem a kort, újra olvastam a darabot, és már az elejétől kezdve konzultálunk a tervezőkkel, főleg a díszlettervezővel, bár nyilvánvalóan az elsődleges szempont az, amit a rendező szeretne látni, a mögé kell rendelni mindent.

Van művészi szabadságod?

Azt gondolom, hogy van, és kell, hogy legyen. A darabigénytől, díszlettől, tervezőtől függ, hogy mennyire engedi el a kezem, vagy mennyire figyeli napi szinten, hogy hol tartok. Én szeretem, ha kontakt van közöttünk, ha meg lehet beszélni a dolgokat és itt abszolút bizalmat kapok a munkámhoz, így aztán nem is nagyon szoktunk mellélőni.

Igaz, hogy még akkor is utánamegyek sok mindennek, ha ismerem az adott kort. Kötelességemnek érzem, hogy így legyen. A Delila esetében például nagyjából tudtam, hogy milyen lehetett egy úri csárda, miből ettek, miből ittak, milyen asztalterítőt használhattak, de azért mégis elmentem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba és kikértem a korabeli fotókat, lemásoltam, kiírtam dolgokat, és úgy raktam össze a kellékeket, hogy a csárda korhűen nézzen ki a színpadon.

Honnan szerzed be a kellékeket?

Nagy a raktárkészletünk, és ennyi év után már megvannak a forrásaim. Tudom, hogy kit kell felhívnom, ha neobarokk asztalt szeretne a rendező, vagy honnan veszek egy bizonyos poharat. Ha gyorsan kell valami, megrendelem a neten, de sokkal jobban szeretem kézbe venni a tárgyakat és megnézni milyen állapotban vannak, ezért rendszeresen járok régiségvásárokra, és vannak régiségkereskedő, antikos barátaim, akik azonnal segítenek, ha bármire szükségem lenne.

Februári hűvös reggeleken nagy élvezettel mentem ki az Ecserire és keresgéltem tárgyakat, terítőt, tányérokat a Delilához, és onnan való az a régi betétkönyv is. Ha mégsem tudok eredetit találni valamiből, akkor készítek egyet, vagy készíttetek.

Mikor áll össze egy előadás látványa?

A teljes díszlet általában egy héttel a bemutató előtt „jön be” a színpadra, a dekoráció nagy részét is akkor tesszük fel a díszletre. Én szeretem addigra hagyni az eredeti kellékek használatát is, tehát a próbák alatt csak jelzés-kellékek játszanak.

Persze ha egy speciális kellék már korábban szükséges, ahogy legyártatom, már adom is oda. Addigra már itt áll nálam halomban minden, ami az előadáshoz kell, és szépen elkezdjük a kolléganőmmel felöltöztetni a színpadot.

Ennek a színháznak elképesztően jó a műszaki háttere, a teljes kiszolgáló személyzet, a díszítők, a kellékesek, az öltöztetők, a világosítók, a hangosítók, a színpadmesterek, az ügyelők, a fodrász. Nagyon jó csapatot alkotunk, összetartunk, ahol tudunk, segítünk egymásnak. Egymás szeméből olvasunk, félszavakból értjük egymást.

A Kelléktár ajtaján Schmied Zoltán neve olvasható. Miért?

Szeret itt lenni és ez jó dolog szerintem, ezért pár éve az egyik bemutató után begravíroztuk a nevét az ajtóra, mintha ez az ő öltőzője lenne. Egyébként is a Kelléktár olyan, mint házibuliban a konyha, sokan bejárnak hozzánk beszélgetni, vagy csak úgy itt lenni, sőt több színész gyorsöltözik nálunk előadás közben.

A falra kitettem Törőcsik Mari fotóját az Egy nyári éj mosolyából, mert nagyon szép előadás volt, különben 20 évre visszamenően minden szórólapot megőrzök.

A Kelléktár meglehetősen kicsi és első látásra kissé kaotikus.

Káosznak tűnhet, de én pontosan tudom fejből, mi hova tartozik. A futó darabok apróbb játszókellékeinek a nagy részét tartjuk itt, szép sorban egymás mellett, és egy szinttel lejjebb is van egy kelléktár, ahol a nagyobb darabokat tároljuk, a bőröndöket, a gramofont, de van biciklink, hollóházi porcelán sörcsapunk, sőt régi pénztárgépünk is.

Ha csak havonta egyszer megy egy előadás, lekerülnek innen a kellékei, mert kell a hely. Ilyen A kutya különös esete az éjszakában, amiben egy igazi 8 hetes kiskutya is játszik, egy kis Golden retriever, vagy Labrador, attól függően, hogy éppen milyet találok.

Elég nehéz hónapról-hónapra 8 hetes kiskutyát találni, hamar kinövik a szerepüket. Ilyen kihívásai is vannak egy kellékesnek: állatfelelős és kellékes vagyok.

Gyürke Kata

A Juhász Lajos | „Állatfelelős és kellékes vagyok” bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.