Első nagyszínpadi bemutatónk szeptember 18-án Neil Simon Furcsa pár című darabja lesz, amelyet néhány szerencsés nézőnk már láthatott Szigligeten, illetve egy exkluzív budapesti előadáson. A közkedvelt szerző művéből legendás film is készült, és Örkény István fordításában régóta hódít a magyar színpadokon, azonban a nyelv folyamatos változása új, friss fordítást követelt (Puskás Dávid és Puskás Samu munkája), a korábbi nagysikerű előadások pedig különleges szereposztást. Alföldi Róbert és Stohl András párosa Oscar és Felix szerepében nemcsak azért kivételes, mert a legjobbakra bízhattuk a címszerepeket, hanem azért is, mert a két színész – bár pályájuk szorosan összefonódott – most először partner főszereplőkként. Az együttélés képtelen kísérletét kifigurázó darab végső konklúziója mégis ez: csak együtt érdemes! Neil Simon Pletykafészek című darabja a 400. előadás felé menetel nálunk. Reméljük, hogy a Furcsa pár bemutatójával hasonlóan szép szériát indítunk el. Alföldi Róbert és Stohl András mellett Magyar Attila, Mészáros András, Marton Róbert, Rada Bálint, Hermányi Mariann és Domokos Éva Lili áll színpadra Puskás Tamás rendezésében.

Woody Allen okkal kedvelt szerzőnk, sőt, most, hogy a negyedik centrálos bemutatójára készülünk, azt is mondhatjuk: házi szerzőnk. November 11-én Woody Allen „világpremierre” készülünk, ugyanis a szerző két egyfelvonásosát a darab fordítója és rendezője, Puskás Dávid egy egyfelvonásossá dolgozta át Dupla vagy semmi címen. Woody Allen ismét a szex és az alkotás bonyodalmaiba merül alá. A tőle megszokott öniróniával és humorral, váratlan fordulatokkal és feszültséggel teli történetet mesél: vágyaink és ambícióink korbácsától hajtva biztosan elbukunk, de folyamatos bukásaink mozaikja maga az életünk. Vagy ahogy egy másik drámaíró óriás, Oscar Wilde mondta: „I can resist everything, except temptation”. („Bárminek ellenállok, kivéve a kísértést”). A valóság és fantázia határmezsgyéjén egyensúlyozó szereplőket Hermányi Mariann, Hevér Gábor, Parti Nóra, Hajdu Steve, Magyar Attila, Pálfi Kata és Szécsi Bence keltik életre.

Az évad harmadik nagyszínpadi bemutatója, 2027 márciusában egy igazi színházi kuriózum lesz: a Paranormal Activity (magyarul Parajelenségek címen ismert film) misztikus pszichothriller éppen húsz évvel ezelőtt, 2007-ben hódította meg a nézőket, 2025 decemberétől pedig a színpadi adaptációja örvend töretlen sikernek Londonban. Bátor vállalás egy ilyen különleges műfajú történetet színpadra állítani, ugyanakkor a 2:22 című előadásunk iránti, lassan 4 éve tartó változatlan érdeklődés azt bizonyítja, hogy a magyar közönség nyitott a hátborzongató, fordulatokkal és meglepetésekkel teli történetekre. A Parajelenségek a 2:22-höz hasonlóan izgalmas kísértettörténet. Egy fiatal pár összeköltözik, hogy múltjukat hátrahagyva új életet kezdjenek egy ismeretlen házban, azonban rá kell jönniük: a múlt bizony új életre kel és kísért… Váratlan pillanatokból garantáltan nem lesz hiány – a West End sikerdarabját is színpadra állító brit csapat érkezik hozzánk, akik itthon sosem látott trükkökkel készülnek lenyűgözni nézőinket.

A következő évadban megújul Kisszínpadunk repertoárja. Sajnos, az elmúlt évben több kedves barátunktól, kollegánktól kellett fájó szívvel búcsút vennünk, s így előadásaiktól is elköszönnünk. Ezért már az évad első felében öt új bemutatóval készülünk a Kisszínpad „újjászületésére”.

Szeptember 19-én a Nézőművészetisek térnek vissza hozzánk Balhéatlasz című új előadásukkal, melyben Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs és Katona László játszanak, Kovács Lehel rendezésében. A darabot Vinnai András írta. Régi barátainkat köszöntjük a Kisszínpadon.

Október 2-án tartjuk Az ötödik lépés című kortárs brit darab premierjét, melyet Scherer Pepe emlékére ajánlunk, akivel eredetileg a bemutatót terveztük. David Ireland darabja, a mester és tanítványa párharc túlmutat a függőségek amúgy is komplex útvesztőjén, az előadás a humort sem nélkülözi. A kétszemélyes darabban először lép nálunk színpadra Vecsei H. Miklós, partnereként pedig a csapatunkhoz legújabban csatlakozó Marton Róbertet köszönthetjük.

Két csodálatos színésznő előadásával is gazdagodik kisszínpadi repertoárunk. Schell Judit Ragyogj, Shirley! című zenés estjével lép fel ezentúl nálunk, Szinetár Dóra pedig A Világtörténelem legjobb színdarabja címmel mutat be egy szerelmes történetet, amit Ian Kershaw írt és Ujj Mészáros Károly rendez.

A kisszínpadi megújulás betetőzéseként december 11-én Patrick Marber Closer című darabját állítja színpadra Alföldi Róbert Ágoston Katalin, Martinovics Dorina, Fehér Tibor és Schmied Zoltán négyesével.

Reméljük, bemutatóink elhozzák a Kisszínpad reneszánszát, mely ismét régi fényében tündököl majd.

A 2026/27-es évadtervünk bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Várjuk Önöket szeretettel az idei évadban is!

A Forgalmi rend változás a Révay köznél bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Ilyenkor sokan a közösségi médiában próbálnak jegyet venni vagy eladni, ami sajnos visszaélésekhez is vezethet.

Ezért a Centrál Színház a TicketSwap és a Jegyx1 együttműködésével biztonságosabb lehetőséget kínál a jegyek továbbértékesítésére.

Az ellenőrzött rendszer segít csökkenteni a visszaélések kockázatát, így nagyobb biztonságban vásárolhatsz vagy értékesítheted tovább a jegyedet.

Ha mégsem tudsz eljönni az előadásra, vagy már elfogytak a jegyek, érdemes a TicketSwap felületét használni. A linket keresd a kommentek között!

TicketSwap | www.ticketswap.com 
Jegyx1 | www.centralszinhaz.jegyx1.hu

A Biztonságos jegy-adásvétel a Centrál Színház előadásaira bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A Furcsa pár – kampányfotózás bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Mindkét főszereplő nagyon szerethető lett, Alföldi Róbert felszabadultan komédiázik, Oscar szerepe mintha rá lenne írva, míg Stohl András esetében „ellenosztásra” gyanakodhatunk. Ez most nem az ellenállhatatlan szívtipró, bár sebezhetősége felvállalásával mégis ő lesz az, aki felkelti a fiatal lányok érdeklődését… – Ugyan f.h. kora óta nézem, mégis képes volt meglepni – egészen új árnyalatokat mutatott a túlságosan is pedáns Félix szerepében, aki néha valóban tenyérbemászóan rinyál. Mi nézők megállapíthatjuk, hogy lám, az együttélés még két legjobb barátnak is milyen nehezen megy, közben sokat nevetünk és ettől akár jobban is érezhetjük magunkat. Elmondható, hogy a recept bevált.

„Egy-egy jelenet elementárisan erős reakciót váltott ki a nézőkből – Neil Simon úgy írta meg ezt a darabot, hogy feltétlenül gondoljunk saját élethelyzetünkre is, és ezek a saját asszociációk a színpadi hatást feltétlenül emelik.”

A teljes kritika itt olvasható.
Jegyvásárlás a Centrál Nyár előadásaira | www.centralnyar.hu

Szerző | MakkZs
Forrás | mezeinezo.blog.hu
Fotó | Horváth Judit (Furcsa pár olvasópróba)

A Furcsa pár – kritika bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A VIP élmény a Centrál Színházban  bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Végre egy előadás, ami nem kíméli a nézőket, szembesülésre kényszerít.

Ez a sors és alaphelyzet a kiindulópontja Hester Swayne (Martinovics Dorina) alaptörténetének is a Macskalápon. Van egy világ, ahová megszületett, ahol felnőtt, és egy hely, amelynek minden zegét-zugát ismeri, mindennél és mindenkinél jobban. Egyszer aztán azon találja magát, hogy ebben a világban, az ő saját világában, melynek a titkait is jól tudja, nemkívánatos személy többé, és egyre többen, egyre hangosabban kívánják a távozását, eltűnését – gyakorlatilag a saját életéből. Adott ugyanis Carthage Kilbride (Szabó Kimmel Tamás), akivel egykor mindent legyőző szerelmük messze földön híres volt. Ám most új menyasszony áll a házhoz Caroline Cassidy (Hermányi Mariann) személyében. A házasság csodálatosan kapóra jön a szülőknek is, úgy Mrs. Kilbride (Básti Juli), mint Red Cassidy (Gáspár Sándor) kívánatosnak tartja.

Jóllehet, Hester és Carthage közt megkérdőjelezhetetlenül szoros a kötelék. A darabban is elhangzik, hogy túl jelentős volt a közös múltjuk ahhoz, hogy ezt igazán bármelyikük le tudná magában zárni. Talán számunkra is ismerősek lehetnek kapcsolatok, melyek más, korábbi viszonyok miatt nem tudtak igazán kiteljesedni. Van olyan, hogy két ember mindenek felett összetartozik, és bármennyire is próbálják egymást lezárni és elfeledni, minden lépésük csupán a másikhoz képest nyer értelmet. Hester története azért is megrendítő és elemi erejű, mert a női őserőt vadul és szilajul testesíti meg. Számomra az igazi meglepetés, hogy szókimondó, egyáltalán nem finomkodó, vérbő drámát láthattam nagyszínpadon. Az ilyen előadások a nagy színházaknak jellemzően a kamaratermeiben, vagy háziszínpadokon kerülnek bemutatásra. De a Centrál nagyszínpadra tette, és ezt az értő közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a bemutató estéjén.

Puskás Samu rendezése igazi kuriózum lesz a színház repertoárján.

Hester és Carthage kapcsolata engem kicsit Ady és Léda viszonyára emlékeztet. Vagy valami nagyon hasonlóra. Igazi se veled se nélküled viszony. Amikor annyira vágyunk valakire, hogy a falat ütjük miatta, de ezeket az ütéseket legalább annyira táplálja düh és gyűlölet, mint a szinte fizikai fájdalmat és függőséget okozó szereleméhség a másik ember felé. Amikor két ember annyira egymás részévé válik, hogy hiába válnak szét fizikailag, valami láthatatlan kötelék akkor is összeköti őket. Hol az egyik, hol a másik húzza szorosabbra ezt a láthatatlan fonalat, de nem tudják elengedni egymást. A történet előrehaladtával persze derülnek ki sötét titkok…

A teljes kritika itt olvasható.


Szerző | Theaterman
Forrás | szinhazatnekunk.hu
Fotó | Sárosi Zoltán

A A Macskalápon – kritika bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A A Macskalápon – kampányfotózás bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

A A kripli plakátfotózása bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.

Szabó Kimmel Tamás az interjúban többek között arról beszél, hogy 

• traumatikus volt a Nemzeti Színházból való távozás;
• Pintér Béla sokkal tökösebb, mint az állami támogatás mögé bújó színházak, amelyek játsszák a habos-babos semmit fél vagy negyed házakkal;
• sok „hetedikes narcisztikus kisfiú” birkózik a sárban, hogy „kinek nagyobb a fütyije”;
• az elmúlt 30 évben az a klikk, amelyik uralta a színházi világot, kirekesztette a másik klikket, és most a másik csinálja ugyanazt;
• Vidnyánszky Attilát pont azok fogadták be és támogatták, akik ellen ő aztán valami sértettségből hadat üzent és legyalulta őket;
• két kapcsolódása volt a magyar politikához, a Tisza Párt és Karácsony Gergely, meg is bánta mind a kettőt;
• napi sorozatokban megalázó módokon dolgoztatnak fiatal színészeket;
• a Petőfi-film (Most vagy soha!) egy magyar Avengers, amiben a tbc-s Petőfi úgy jár-kel, mintha előtte doppingolt volna.

Megragadott a karján lévő szamurájtetoválás.

Csak mert a másikat nem látta.

Mi a másik?

Egy róka a vállamon.

Az is szimbolizál valamit?

Volt egy időszak, amikor akárhányszor kimentem az erkélyre, mindig ott ült egy róka, és engem nézett. Elkezdtem utánanézni, mit szimbolizál a róka, és kiderült, hogy míg az európai kultúrában a sunyiság jelképe, Ázsiában fontos szakrális jelentése van. Ismeri az átjárót a szellemvilág és az élők között. Japánban például az őseid szelleme jelenhet meg rókaalakban, van, ahol a rejtett agresszióra, a hazugságra hívja fel a figyelmet. De alapvetően magányos vadász. Ez nagyon megérintett, sok mindennel tudtam azonosulni, és úgy döntöttem, a róka lesz a totemállatom.

És muszáj ezt ilyen véglegesen és látványosan kifejezni?

Igen, alapvetően a fekete és a fehér embere vagyok. Az árnyalatokat most tanulom.

A szamuráj szintén magányos harcos. Ezt most is aktuálisnak érzi?

Igen. Nyilván vannak az életemben szövetségeseim, de a munkámban sokáig magamért harcoltam mindenféle segítség vagy elköteleződés nélkül: sokáig, nagyon sokáig voltam szabadúszó. Szeretem egyedül megélni ezeknek a nehézségeit. Szabadúszóként azt gondoltam, olyan vagyok, mint egy ronin, aki megbízásos alapon megy harcolni, akinek fontos a becsület, a hűség, a kiállás.

Fennmaradni a sakktáblán

A Nemzeti Színházban hat évig Alfödi Róbert vezető színésze volt, majd 2013-ban, Vidnyánszky Attila érkezésével távozni kényszerült. Ezután lett szamuráj?

Traumatikus időszak volt, és igen, határozottan úgy éreztem, hogy nem akarok tartozni sehova, megnézem, mire vagyok képes egyedül. Úgy érzem, megugrottam a feladatot, nem tűntem el a szakmai süllyesztőbe, mindig ott tudtam lenni egy-egy filmmel vagy előadással. Most pedig leszerződtem a Centrál Színházhoz: nézzük meg, tudok-e újra kötődni, meg tudok-e szeretni egy közeget, az ott lévő energiákat. Nagyon izgalmas évadom lesz, három új bemutatóval.

A színészléttel jár a hullámzás, vagy csak önnél ilyen markáns, hogy voltak kiugróbb és csendesebb időszakok?

Alapvetően a szakmánknak a része, de nem tudom, hogy 300 kilométerrel arrébb is a szakma része-e. Húszéves tapasztalattal ismerem a rendszert, értem, hogy ebben emberek vagy karrierek hol tudnak félremenni, átlátom a klikkeket, az egész sakktáblát, és próbálok bábuként úgy lépegetni, hogy ne essek le. 

„Sokszor kiégtem, mert ezt nem lehet mindig hihetetlen élvezettel csinálni.”

De nem is kell mindig színésznek lenni, az ember nyugodtan tarthat szüneteket, és inspirálódhat máshonnan, hiszen azt adjuk vissza egy-egy szerepben, amit a megéléseink által magunkba szívunk. A Forma–1-ben is megáll a versenyautó, amikor lecserélik a kerekeit meg üzemanyagot töltenek bele. Az idegrendszerünket és a lelkünket is használjuk, azt pedig karban kell tartani.

A magyar színházi élet egész spektrumát végigjárta: játszott vidéken, a fővárosban, az ország vezető színházában, volt független társulatnál. Mi volt ebben a legnagyobb siker?

Ha azt nézem, mi a legmagasabb pozíció a társadalomban, amit egy színész betölthet, akkor az nyilván a Nemzeti Színház, ahol Hamlet voltam: annál nincs magasabb rang. 26-27 évesen Hamletet játszani nagyon menő. De minél nagyobb a siker, annál inkább érdemes higgadtan megélni, mert nem fogsz mindig kelleni, nem lesz minden héten egy szerep rád. Tudatosan, okosan kell lépkedni előre, és higgadtan akkor is, amikor épp mélyen vagy.

Nem csak utólag látja már ilyen tisztán?

Nem.

És amikor mélyponton volt, akkor is így érezte?

Nem, akkor végtelenül szarnak éreztem, és nagyon bántottam magam. Magamat okoltam mindenért, de előbb-utóbb ott is azt kellett mondani, hogy vagy fölállsz és továbbmész, vagy maradhatsz itt, de akkor ez lesz. De alapvetően tudatosan voltam jelen minden olyan élethelyzetemnél, amikor az például kívülről sikernek látszódott. Nem érzem, hogy úgy elszálltam volna, hogy ne lehetett volna odajönni hozzám beszélgetni, vagy azt gondoltam volna magamról, hogy megyek az utcán lassított felvételben, és azt figyelem, ki néz. Nekem ezek inkább zavaró dolgok.

Negyvenéves: ilyen idős korra és ennyi siker után egy Jászai Mari-díj már kinézne az embernek.

Az embert jelölik a díjakra. Ezzel a felvetéssel több dolgom nincs. Egy díj mindig fontos visszajelzés, mert mondhatjuk azt, hogy nem a díjakért tesszük a dolgunkat, de jó, amikor az embert egy díjjal elismerik. Egyfajta mérföldkő tud lenni, önbizalmat adhat. Az, hogy én nem kaptam még Jászai Mari-díjat, nem zavar. Sajnos olyan emberek sem kaptak, akik sokkal jobban megérdemelnék: firtathatjuk az okát, de szerintem ne tegyük. Most ez van, de volt és majd lesz másmilyen is. Ettől nem forgolódom az ágyban éjszaka.

A teljes interjú itt olvasható.


Szerző | Sümegi Noémi
Forrás | index.hu
Fotó | Kaszás Tamás

A Interjú Szabó Kimmel Tamással bejegyzés először Centrál Színház-én jelent meg.