Sikamlós és kegyetlen: kabaré szilveszterkor
www.hetivalasz.hu
- J. A. -
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
- 2010.12.30. - 17:07
-
Szilveszter éjszakáján csöppen bele Cliff, az amerikai író 1931 pajzán Berlinjébe, ahol már tornyosulnak a láthatáron a náci hatalomátvétel jelei. 2010 szilveszter estéjén a Centrál Színház közönsége Bozsik Yvette Cabaret-jának pikáns világába csöppen, ahol sok minden sikamlós és durva, de azért találó.
"Az élet gyönyörű. A lányok gyönyörűek. Még a zenekar is gyönyörű!" - kezdődik a Konferanszié szarkasztikus szavaival a Cabaret. A lengén öltözött hölgyek és urak cigarettafüstös, alkoholmámoros világában a bugyivillantós műsort elnézve tényleg minden gyönyörű, a kabarén kívüli élet azonban kevésbé rózsás: mindennek óriási ára van, kompromisszumot kötni pedig nem divat.
A Centrál Színház december 30-án és 31-én mutatja be John Kander és Fred Ebb musicaljét, mely szilveszter éjjelén kezdődik: ekkor csöppen bele az amerikai író, Cliff a berlini hedonizmusba, ahol a Kit Kat Klub feslett társulatán és kéjenc közönségén kívül megismeri az Angliából importált dívát, Sally Bowlest. Noha a szivárványszínű világban a szerelembe esés sem fekete-fehér, és Cliff habozás nélkül vonul bizalmas pásztorórára a szájában rózsával nyomuló táncosfiúval, a végén mégis kész mindent odaadni a könnyűvérű táncosnőért. A Cabaret nemcsak a húszas évek Berlinjéről, hanem korunkról is szól: csak kevesen hajlandóak áldozatot hozni a másikért: a náciktól tartva a vénkisasszony panziótulajdonos, Schneiderné elutasítja decens udvarló, Herr Schultz házassági ajánlatát, és végül Sally is meghozza a maga végzetes döntését.
A Centrál Színház színpadán, ahol minden, néha pornografikusnak tűnő mozdulatnak megvan a célja, enyhítő átmenetek nélkül váltja egymást a kendőzetlen bujaság, a fergeteges humor, a tömény irónia és a sötét tragikum, miközben a Bozsik Yvette társulat táncosai szédítő koreográfiával elevenítik meg a történetet, melyben a féktelen húspiacot és a burjánzó melegszerelmeket az affektáló nácik terrorja váltja fel.
Bozsik ugyan utóbbit nem részletezi, a rémuralom utalásszerű megjelenítése annak ellenére dermesztő hatású, hogy a második felvonás kissé rövidnek és elkapkodottnak tűnik. A Cabaret a hatvanas években bebizonyította, hogy a musical nemcsak rózsaszín csöpögésről és túláradó érzelmekről szól; Bozsik Yvette Cabaret-ja pedig azt igazolja, hogy akkor is lehet ütős a musical, ha üzenetét a profi ének és méregdrága díszletek helyett a testnyelv közvetíti egy nyers, direkt rendezés által.
Bozsik Yvette-nek a magyar színjátszás emblematikus alakjait sikerült megnyerni az előadáshoz: noha kettős szereposztásban fut majd a darab, attrakciószámba megy, hogy Sally Bowlesként a New Yorkból egyedül a szerep kedvéért hazatért Marozsán Erikát láthatjuk. Az 1973-es filmváltozatban Liza Minelli örökre beírta magát Sally Bowlesként a köztudatba, az ő fiús és csintalan karakterével szemben Marozsán inkább egy lobogó sörényű femme fatale, akinek nőiességét, finomságát sajnos nehéz összeegyeztetni a kabarévilág durvaságával. Herr Schultzként a nemzet színészét, Haumann Pétert, Cliffként Csányi Sándort, Frau Schneiderként pedig Básti Julit láthatjuk, aki jómaga évekkel ezelőtt Sally szerepében tűnt fel a Madách Színház színpadán. A táncosok mellett egyvalaki söpör le mindenkit a színpadról: a Konferanszié szerepében Keresztes Tamás brillírozik (Cikkindító fotónkon, a kép forrása: Vivalamusical.com), aki a darabot őrült rezonőrként, időt és teret átugorva tartja össze, és a függöny legördültével megérdemelten söpörte be a közönség legnagyobb ujjongását.
Kövessen minket: